Miközben a
vacsoráját költi, fejében új gondolat ötlik. Kanál kézbe, uccu neki! Kanállal
kell kutat ásni! Miközben a földet ássa, kanalát kemény fába vágja. Kiemeli,
leporolja, hosszú doboz, közrefogja. Hogy mit talált a gomba benne? Csupa
lim-lom volt benne. Nem rest ám a goromba, a kincset jól megforgatja. Szanál
zoknit, kalapvédőt, dob ki fogót, villanyégőt. Megcsillan egy fényes kis tárgy,
nem nagyobb egy kis sziklánál. Jobban nézi, közelebbről – „Mi az ördög…” – ezt
kérdezi. Felemeli, földbe vágja, rátapos és kifordítja. Csúszik az ásó, tágul a
kút, s e otromba goromba rút, ki becses nevén lomha gomba, ekéjét a kútba dobta.
2014. április 28., hétfő
A kút
Ó, mily otromba e goromba, lomha
gomba, ki e szép ekével ott terem a dombon, s fellibbenti nagy kalapját,
kémlelve a verem alját, mely épp alatta tátong. Vakarja ám azt a nagy pirosat,
mert ott lent a verem alján, vizet bizony nem talál ám. Felszívta a nap.
Kitalálja hát a gomba, ás egy kutat pont a lukba. Úgy morogja magába, ahogy
beletúr a föld porába: „A vizet innen nyerem, de így sáros lesz a fehér kezem!”.
Megy is vissza futva tüstént, segítséget az erdőtől kér. Mondja fának, rókának,
fácánnak, de beszélhet ő fűnek-fának. Tanakodik sokat ezen, mit tehetne, merre
menjen. Végül aztán kapát ragad, kapál követ, és kapál gazt. Egyre fogy a nap
az égen, nem tágított még a vermen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése