2014. április 28., hétfő

A kút

Ó, mily otromba e goromba, lomha gomba, ki e szép ekével ott terem a dombon, s fellibbenti nagy kalapját, kémlelve a verem alját, mely épp alatta tátong. Vakarja ám azt a nagy pirosat, mert ott lent a verem alján, vizet bizony nem talál ám. Felszívta a nap. Kitalálja hát a gomba, ás egy kutat pont a lukba. Úgy morogja magába, ahogy beletúr a föld porába: „A vizet innen nyerem, de így sáros lesz a fehér kezem!”. Megy is vissza futva tüstént, segítséget az erdőtől kér. Mondja fának, rókának, fácánnak, de beszélhet ő fűnek-fának. Tanakodik sokat ezen, mit tehetne, merre menjen. Végül aztán kapát ragad, kapál követ, és kapál gazt. Egyre fogy a nap az égen, nem tágított még a vermen.
Miközben a vacsoráját költi, fejében új gondolat ötlik. Kanál kézbe, uccu neki! Kanállal kell kutat ásni! Miközben a földet ássa, kanalát kemény fába vágja. Kiemeli, leporolja, hosszú doboz, közrefogja. Hogy mit talált a gomba benne? Csupa lim-lom volt benne. Nem rest ám a goromba, a kincset jól megforgatja. Szanál zoknit, kalapvédőt, dob ki fogót, villanyégőt. Megcsillan egy fényes kis tárgy, nem nagyobb egy kis sziklánál. Jobban nézi, közelebbről – „Mi az ördög…” – ezt kérdezi. Felemeli, földbe vágja, rátapos és kifordítja. Csúszik az ásó, tágul a kút, s e otromba goromba rút, ki becses nevén lomha gomba, ekéjét a kútba dobta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése