Porszemek (novella)

A Nap már alacsonyan járt, de fénye egészen beragyogta a határt. Ahogy vakítóan elköszönt a mezei virágoktól, és a kert végében álló hatalmas almafától, azok mintha főhajtással búcsúztak volna. „A holnapi viszontlátásra” – suttogták bele az elhatalmasodó néma sötétségbe.

Andor komoran állt az apró faház koszos ablakánál, és dacosan meredt egy távoli pontra. Amikor már-már úgy sejlett, hogy sohasem fog megmozdulni, dühösen megrántotta a molyrágta függönyt, kizárva az előbbi idilli jelenetet. Megkerülte a szoba közepén álló vaskos tölgyasztalt, és nekilátott a vacsora elkészítésének.

Mindent a kandalló köré gyűjtött – lévén az volt az egyetlen fényforrás a kis kunyhóban – és nehéz mozdulatokkal szelni kezdte a szalonnát. Éppen csak egy kis csücsök maradt, egy parányi vég, aztán tudta, kénytelen lesz bemenni a városba. Utálta a várost, a nyüzsgő embersereget, a türelmetlenül lökdösődő idős nőket, a vidáman fogócskázó kisgyerekeket.

Korán indult, még a leveleken csillogott a hajnali dér, amikor vacogva beállt a buszmegállóba. A busz – aminek színét már régen nem lehetett megállapítani a rárakódott kosz és a rozsda miatt – döccenve megállt előtte. Andor a hátsó üléshez lépett, és kényelmesen befészkelte magát a jobb sarokba. Szilárd meggyőződése volt, hogy a baloldalon a büdösek ülnek, ő pedig határozottan emlékezett rá, hogy vacsora után megmosta a kezét. Tehát nem lehet szalonnaszaga. Ha lenne is, a szalonna nem büdös.

Az első hó (novella)

Karácsony estéje már a sarkunkban járt, az utcákat betöltötte a friss mézeskalács finom illata. A gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek, a sarkon egy kedves öreg gesztenyét árult. A téren a fákra megannyi csillagra hasonlító világító lámpást aggattak, így várták az ünnepet. Egyetlen dolog hiányzott ebből a nagy forgatagból: a hó.

Peti igazán szomorúnak érezte magát emiatt, hiszen minden mesekönyvében hatalmas, szálló hópelyhekről olvasott, az összes képeskönyvben vidáman hógolyózó gyerekeket látott. Ilyenkor azt mondogatta, hogy nem is várja a karácsonyt, hogy valójában nem is szereti a telet. Anyukája ekkor készített neki egy jó meleg kakaót, és együtt vackolták be magukat a hatalmas dunyha alá. Ilyenkor Peti elővette a játék-katonáit, és azt játszotta, hogy idehozza velük a havat az északi sarkról. Olyannyira vágyott a hóra, hogy egyszer még a Télapótól is azt kért, de helyette a nagyszakállú csak egy meleg sálat hozott.

Ez a nap is igazán úgy indult, ahogy az összes többi. A kisfiú most kezdte az első osztályt, és mivel nagyon sok barátja volt, szeretett iskolába járni. Ezen a reggelen is vidáman indult útnak, a villamos csilingelve fogadta utasait, és karácsonyi dallamot játszva köszönt el a leszálló utasoktól.

Aktuális

Sziasztok!

Friss hírekkel érkeztem. :)

Lezárult a Frusztrál író ösztöndíj (ahova szövegmutatványként a Lélekszilánkok 1. fejezetét küldtem), sajnos nem én megyek Egyiptomba, viszont két zsűritag is ösztöndíjra javasolt. Az értékelésüket itt tenném közzé, mert számomra ez a pozitív visszacsatolás most nagyon fontos volt:

Pál Dániel Levente (költő, műfordító, a Prae folyóirat szerkesztője): "Vass Antónia szövege a maga kategóriájában számomra szinte hibátlannak találtatott. Regényrészletei (?) éppen annyik akarnak lenni, amennyi bennük van: történelmi/kosztümös, szórakoztató, kissé ifjúsági regény hangulatú darabok. Az első bekezdésben eltalálta s megadta a hangot, melyet aztán egyszerűségükben szép mondatokban végig is visz - a pályadarabokon, de megérzésem szerint tovább is. Nincs benne görcs, nincs feltűnő olvasmányhatás, nem csúszik át a kortárs irodalom reflektív miliőjébe, se nem a túlsó oldalra: nem lesz ponyvásan lebutított. Vass érzékletesen teremt korszakot, szereplőket, jellemeket. Jó volt olvasni ezt az egységes, egyenletes szövegvilágot. Amennyiben regényhez vagy regényig jutna el, mindenképpen meglesz a maga (ifjúsági?) közönsége, biztos és folyamatosan bővülő olvasótábora. Az ösztöndíj, amennyiben ő nyeri, kinyitná számára a világot: Európa és az európai regényirodalom tipikus (ne mondjuk, hogy közhelyes!) regényalakjai és sztereotipikus érzelmei helyett új ízeket, hangulatokat, formákat ismerhetne meg, melyek direkt vagy közvetett úton beszivároghatnának írói világába."

Kálmán Gábor (Bródy Sándor-díjas író, a Litera és a Könyvesblog volt munkatársa): "Bár Gerlóczy úr hangsúlyozta a frusztráltság szintjét mint döntést segítő tényezőt, ez esetben én inkább a szövegrészlet szerethető egyszerűsége, egyenletessége miatt választottam ezt a pályaművet. Könnyed, nyári strand-olvasmánynak ígérkezik a részlet alapján, szórakoztató lányregénynek, bár, persze nem tudhatjuk, később milyen fordulatok következnek be a történetben."

A héten megérkezett az idei első nyomtatásban megjelent novellám példánya. A Porszemek már a polcomon van, ezen kívül egy biztos dátumom van még, szeptember 19. Az antológiáról, amiben elvileg az Önéletrajz című novellám jelenik meg, még nem tudok nyilatkozni, folyamatban van, illetve Zalakarosról (ahol tavaly 2. lettem is érkezett egy megkeresés kiadvány-ügyben).

Idén eddig 5 pályázatot vettem sikerrel, A fenti Csigabigán, antológián és másik mesekönyvön túl bekerültem a Magyar Teátrum színi krónikás pályázatának 1-5 helyezettje közé, így részt vehettem a POSzT-on.

Az ott írt cikkeimet itt érhetitek el:

Elkapni a halált (E föld befogad AVAGY SZÁMODRA HELY)

Tündérkert bukása (Erdély - Tündérkert)

"A kultúra munka" (interjú Szarvas József színművésszel)

Vitéz Mihály elfoglalta Pécset is (Vitéz Mihály)

Önmagunkkal szemben (Szputnyik, A heilbronni Katica)

Ezen felül díjazott lettem egy meseíró pályázaton, illetve 2. helyezést értem el a CanadaHun irodalmi pályázaton, ami azért különleges számomra, mert még soha nem vettem részt olyan irodalmi megmérettetésben, ahol nemzetközi szintű volt a mezőny.

Remélem, hogy következő hónapok is ilyen szép eredményeket hoznak. :)

Életjel

Sziasztok!

Kicsit elhanyagoltam a blogot, amiért elnézést kérek, nagyon sok dolog összefolyt mostanában.

Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt a Lélekszilánkoknak, sajnos az Aranymosás most nem sikerült. Indoklás ugyebár hivatalból nincs, nagyon sokat lehetne ezt a dolgot elemezni, de úgy gondolom felesleges. Már a pályázat lefolyása alatt találtam egy nagyon szimpatikus kiadót, a legfőbb célom, hogy felfejlesszem a Szilánkot olyan szintre, hogy befogadják. :)

Viszont vannak sokkal jobb híreim is! Elég régóta nem adtam hírt nyomtatásban megjelent dolgokról.

Ebben az évben jelen pillanatban úgy néz ki (ezeket tudom biztosra mondani) két kötetben jelenek meg: az egyik egy mesekönyv, ahol Az első hó című mesém debütál, ez a mese azért is érdekes, mert az adventi mesekalendáriumban is helyet kapott tavaly télen.

A másik egy irodalmi kötet, ami az anyák napjához kötődik, ide a Porszemek című írásom került be. Ez a novella azért különleges számomra, mert általában szeretek csiszolgatni a irományaimon utólag, így majdnem mindig előző évi dolgokkal pályázok. Ez viszont egészen friss, februárban írtam. Merem remélni, hogy ez a fejlődést mutatja, és nem pusztán szerencse dolga volt.

Ezen felül adós vagyok tavalyi eredményekkel is:

Összesítve elmondhatom, hogy szép eredményeim lettek: egy 1. helyezés, három 2. helyezés, két különdíj, egy 9. helyezés, és két nyomtatásban megjelent novella. (a 9. helyezett novellát már olvashatjátok az oldalon)

Képet holnap tudok mellékelni az oklevelekről. :)

Állati születésnap (novella)

Hosszúra nyúlt a nap, már-már esteledett, amikor Cecília elindult a munkahelyéről. Útközben betért egy kis közértbe, majd, mint szokásosan, a park felé vette az irányt. Útjában megfáradt emberek siettek vele szembe, majd tűntek el a háta mögött egy szűk mellékutcában. Kopott kabátjukat aranyra festette az őszi Nap fénye, szemüvegükön kihunytak az utolsó sugarak.

Cecília nem igazán törődött velük, mondhatni rájuk sem nézve haladt a Gerbera utca 4. szám felé, gondolatait pedig eltöltötte a frissen vásárolt lasagne ínycsiklandozó illata.

Megigazította a haját egy kis butik kirakatára hunyorítva, majd büszkén kacsintott saját elhomályosult tükörképére, és átvágott a vörös és sárga színekben pompázó fák között. Cupp. Először nem értette. Cupp. Egy levél ragadt a talpára. Cupp. Mit levél? Egy egész sárréteget vitt magával. Cupp. Valami büdös. A kutya gazdája bizonyára most csuklik. Lekapargatta, amennyire tudta. Még a fűben is megtörölte a lábát, majd folytatta útját, azon gondolkodva, vajon a múlt héten vásárolt piros kiskosztümjéhez milyen lábbelit vesz fel holnap? Nincs egy jó cipője ezen az egyen kívül, ami a leárazáson is majdnem negyvenezerbe került, és most tessék! Cupp. Egy neveletlen kamasz megint kiköpte a rágót, ráadásul pont az útra.

BÚÉK 2015

Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Ez egyben azt is jelenti, hogy a Lélekszilánkok teljes terjedelmében versenyez az Aranymosás pályázaton :) A verseny nagyon izgalmas, ugyanis idén először már a pozitív elbírálással egyidőben felkerülnek a továbbjutók az Aranymosás oldalára. Remélem, hogy a Lélekszilánkok is közte lesz. 

Addig is újévkezdésnek néhány érdekességgel érkeztem, néhány dolog amit biztosan nem tudtatok a Lélekszilánkokról:

Lélekszilánkok Lost

Újabb magyarázattal tartozom a Lélekszilánkok kapcsán. 

Először is, nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg levelet, amiben a folytatás után érdeklődtök, igyekeztem (még ha picit késve is) mindenkinek válaszolni.

A dolog végre összeállt, és elindult a nagy útra, ám ez egyben azt is jelenti, hogy egy rövid ideig sajnos nem lesznek olvashatóak online az eddig publikált részek. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz mit olvasni a következő hónapokban, hiszen leírtam legújabb történetem első sorait, valamint ötletelek egy kicsit misztikusabb történet írásán is, ami Polly kalandjait meséli el.

Türelmeteket, és megértéseteket köszönöm! Bízom benne, hogy hamarosan arról számolhatok be, hogy Elisabeth rögös utazása nyomtatásban is megjelenik majd.