Novellapályázat, 2. hely

Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójára az ercsi művelődési ház országos novellapályázatot hirdetett, amire próza kategóriában én is neveztem Esti séta című írásommal. A szakmai zsűri elnöke ifj. Bus István író, újságíró volt (és talán a sors fintora, hogy épp ma jelent meg egy cikke).

Az eredményhirdetésen aztán kiderült, hogy 2. helyezést értem el, így az oklevél mellett egy csodálatos festménnyel is gazdagodtam, valamint a következő napokban cikk is jelenik majd meg a helyi lapban.

A festmény (novella)

Ha szóba került 1923, mindenki csak úgy emlegette: a nagy változások éve. Nem volt különösebb oka az embereknek várni a csodát, de az utcai csendeket és a mulatozók hangos kacaját szép lassan átlengte valami megmagyarázhatatlan láz. Még sarki mulatságról kiszűrődő charleston zenéje is együtt vibrált ezzel a könnyed feszültséggel, ahogy a nagy templomtorony órájának mutatója a tizenkettes felé közeledett.

Edith sietve simította meg szőke hajának hullámait, és tükörképe felé egy csókot nyomott a levegőbe. A legszebb hajdíszét választotta ki erre a mai estélyre, mely tökéletesen illett ahhoz a méregzöld ruhához, melynek gyűrődésein meg-megcsillantak az öltözőlámpa fényei.

Hallotta az előző szám után kirobbanó ovációt, a felcsendülő ráadást, és a táncos lány, Betty, éles hangját. Betty-nek ez mást jelentett. Edith nagyszínpadra vágyott, ki akart törni abból a középszerűségből, abból az ócska, alig érezhető megalázottságból, amit az éjféli revü jelentett. Ő volt a legjobb, az igazgató is tudta – Edith véleménye szerint legalább is, éppen ezért adta neki a főszámot. Valójában az igazgató csak azt tudta, vagy csupán azt akarta látni, hogy Edith az egyetlen, aki képes kellő józansággal kezelni az alkoholtól mámoros férfiak modorát.

Jodie és Bess (novella)

Perzselő nyár köszöntött a falura, és a déli napsugarak szinte felégették az útszéli füvet. Egy lovaskocsi porzott végig a hosszú úton, nyomában éles kutyacsaholások harsantak fel. A falu szélén a gyümölcsös mellett az udvaron létrát állítottak, a baromfiak az alá menekültek a meleg elől. A verandán Bess éppen egy regényt olvasott, az arckifejezéséből ítélve olyan ponyvát, amit a vándorcigányok árusítottak múlt héten. Nagy divatja volt ezeknek a romantikus történeteknek, a Bess-féle fiatal lányok valósággal rajongtak érte – kérőik nem kis bosszúságára.

Bessnek egyébként tetszett valaki. Két házzal arrébb lakott egy katonagyerek, George, akinek naponta vitt friss kenyeret a mezőre, amikor a földeken segített két szolgálat között. George és családja a nagy háború idején költöztek ide, miután a családfő lábát ellőtték. A fiatal férfi nem mutatott különösebb érdeklődést Bess iránt, bár nővére, Jodie miatt sokszor ólálkodott a kert körül.

Pályázat

Kedves idelátogatók!

Indultam egy írói pályázaton, ahol (mint kiderült) az olvasói szavazatok döntenek. Szeretnék nyerni, ezért aki tud, légyszi szavazzon rám (10 mp az egész, nincs regisztráció, csak egy kattintás) https://polldaddy.com/poll/8173312/:

Ha elolvasnád a novellát:

https://www.facebook.com/notes/fortepan-mes%C3%A9k/p%C3%A1ly%C3%A1zat-vass-ant%C3%B3nia-jodie-%C3%A9s-bess/302662586580632

Köszönöm szépen a segítséget!

FRISSÍTÉS (2014.07.22.): Sziasztok! Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire fantasztikusak vagytok! Köszönöm a támogatást, MEGNYERTEM a pályázatot! .)

Csehov pályázat

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy Csehov pályázat...

Bár itt az oldalon főként a Lélekszilánkokat és a novelláimat publikálom, körülbelül 8-10 saját és átdolgozott dráma "lapul a fiók mélyén". Még márciusban hirdettek meg egy színpadi adaptációs pályázatot Csehov halálának 110. évfordulójára, melynek lényege az volt, hogy Csehov novellisztikájából kellett egy tetszőleges novellát színpadra állítani. Én a Kóristanőt választottam.

Eredmény most született egy hete körülbelül, és nem sokkal később a postaládában egy oklevél várt: különdíjas lettem. :)

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Mint azt korábban említettem, az idei év csodásan indult irodalmi szempontból, hiszen életem első novellája januárban különdíjas lett egy pályázaton, illetve egy másik írásommal lehetőséget kaptam egy antológiában való megjelenésre. Ez az antológia elkészült, és megjelent, tehát mostantól kezdve kézbe is lehet venni a nyomtatott példányt, benne a "Születésnap"-pal. Privát üzenetben tudtok rendelni :)

Lélekszilánkok... TUDOM, TUDOM :( Bocsánat. Hétfőn érettségizek, jövő hétvégén pedig előadásom van (aki teheti jöjjön el Képzelt riportra 9-én Szombathelyre, vagy 10-én Budapestre a Kongresszusi központba!). Tehát utána várható a történet folytatása. Az előzetes terveim szerint még hét fejezeten keresztül izgulhatunk Elisabeth-ért, de utána is érdemes visszalátogatni, hiszen már tervben van egy következő történet, amit remélhetőleg hasonló örömmel olvastok majd. :) Ezen kívül készülök nektek érdekességekkel, kimaradt részekkel (mert bizony volt, hogy több oldalnyi landolt a "kihúzott" doksiban), illetve ehhez kapcsolódó háttérképekkel, órarenddel, könyvjelzőkkel, valamint a végén egy nyereményjátékkal.

Köszönöm mindenkinek, aki a honlapomra látogat, és olvas, nagyon jól esik :)

Aki vizsgázik, annak sikeres érettségit/államvizsgát/nyelvvizsgát kívánok, és ne felejtsétek: olvasni jó! :)

A kút

Ó, mily otromba e goromba, lomha gomba, ki e szép ekével ott terem a dombon, s fellibbenti nagy kalapját, kémlelve a verem alját, mely épp alatta tátong. Vakarja ám azt a nagy pirosat, mert ott lent a verem alján, vizet bizony nem talál ám. Felszívta a nap. Kitalálja hát a gomba, ás egy kutat pont a lukba. Úgy morogja magába, ahogy beletúr a föld porába: „A vizet innen nyerem, de így sáros lesz a fehér kezem!”. Megy is vissza futva tüstént, segítséget az erdőtől kér. Mondja fának, rókának, fácánnak, de beszélhet ő fűnek-fának. Tanakodik sokat ezen, mit tehetne, merre menjen. Végül aztán kapát ragad, kapál követ, és kapál gazt. Egyre fogy a nap az égen, nem tágított még a vermen.

Miközben a vacsoráját költi, fejében új gondolat ötlik. Kanál kézbe, uccu neki! Kanállal kell kutat ásni! Miközben a földet ássa, kanalát kemény fába vágja. Kiemeli, leporolja, hosszú doboz, közrefogja. Hogy mit talált a gomba benne? Csupa lim-lom volt benne. Nem rest ám a goromba, a kincset jól megforgatja. Szanál zoknit, kalapvédőt, dob ki fogót, villanyégőt. Megcsillan egy fényes kis tárgy, nem nagyobb egy kis sziklánál. Jobban nézi, közelebbről – „Mi az ördög…” – ezt kérdezi. Felemeli, földbe vágja, rátapos és kifordítja. Csúszik az ásó, tágul a kút, s e otromba goromba rút, ki becses nevén lomha gomba, ekéjét a kútba dobta.