2015. december 29., kedd

Látogatás Monsieur DeBois-nál

– Végtelenül le vagyok sújtva, hogy nem vacsorázik velünk, Elisabeth – Monsieur DeRois zavartan sétálgatott a tágas hall egyik végéből a másikba.
– Ugyan, drága Robert, hiszen tudja, hogy örömmel maradnék, ha nem szólítana el a kötelesség – magyarázkodtam, és visszatettem a pezsgőt az ezüsttálcára.
Robert DeRois-val és családjával alig két hónapja ismerkedtem meg, amikor úgy döntöttem, hogy Dorothée-vel elköltözünk Párizsból, és egy környékbeli kis faluban telepedünk le. Látszólag nem ismert fel senki, vagy legalábbis nem zavartatták magukat a jelenlétemben, és kedvesen invitáltak az összejövetelikre. Mindazonáltal egy alig másfél éves gyerekkel képtelenség lett volna minden meghívásnak eleget tenni, így aztán a visszautasítás mellett ígéretet tettem, hogy amint lehetőségem nyílik, azonnal meglátogatom őket. Egyetlen ember volt, aki hajthatatlanul ostromolt, Robert DeRois, a tiszteletes bátyja. Néhányan az utcán azt suttogták, hogy igazán kellemetlen alak, és csupán azért tűrik meg, mert a Franc atya testvére. Én azonban kiváló, tisztelettudó és felvilágosult társaságnak tartottam, aki előtt nem volt szégyen még egy pohár pezsgőt kérni, vagy felkacagni. Atyáskodó magatartása és Madame DeRois bölcs tanácsai miatt úgy éreztem magam, hogy egy új családot kaptam, és nagyon hamar bizalmasabb hangnemet ütöttem meg velük szemben, amit ők szemlátomást nem bántak.
– A kis Dora már bizonyára alszik, Mannan mindig pontosan fekteti – nyugtatott Madame DeRois, aki eddig szótlanul ült a karosszékben, a kandallóba bámulva.
– Sosem vagyok otthon, amikor szükség lenne rám.
– Ilyen a művészélet, kedves. – A nő felállt, megigazította finoman horgolt vállkendőjét, és mielőtt kiment a szobából erősen megszorította a kezem. Elgondolkodva néztem utána.
– Valami nyomja a lelkét – néztem aggódva Robertre.

2015. december 28., hétfő

Várólista csökkentés 2016

Imádok olvasni, és még inkább imádok egy könyvet magaménak tudni, így év végére egy konkrét halom halmozódott fel az olvasásra váró könyvek közül. Szerencsére ennek kiküszöbölésére remek megoldást találtam ITT, így eljött az idő, hogy régi, olvasatlan könyveim végre ne árválkodjanak magukban, és elkészítettem az én "verseny-listám":

A verseny-könyvek:
1. Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk (elolvasva: 2016.01.08., Molyos olvasás ITT)
2. Kerstin Gier: Rubinvörös (elolvasva: 2016.03.03., Molyos olvasás ITT)
3. Helena Silence: Enigma (elolvasva: 2016.12.28., Molyos olvasás ITT)
4. Becca Fitzpatrick: Silence – Vihar előtt
5. Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
6. Darynda Jones: Első sírhant
7. Laini Taylor: Füst és csont leánya (elolvasva: 2016.12.23., Molyos olvasás ITT)
8. Légrádi Gergely: Titokfa (elolvasva: 2016.02.13., Molyos olvasás ITT)
9. Gene Wilder: A nő, aki nem (elolvasva: 2016.01.14., Molyos olvasás ITT)
10. Marie-Aude Murail: Oh, boy! (elolvasva: 2016.01.13., Molyos olvasás ITT)
11. Magdalena Tulli: Vörösben (elolvasva: 2016.08.17., Molyos olvasás ITT)
12. Gerda Green: A kék macska (elolvasva: 2016.12.17., Molyos olvasás ITT)

És a cserelista:
1. Bree DeSpain: The Dark Divine – Fekete bárány
2. Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete
3. Gerda Green: Fény és förtelem
4. Sütő Enikő: A vágy vonzásában
5. Éliás Attila: Igen. Nem.
6. Aradi Kata: Illegális történet
7. Kelley Armstrong: The Summoning – A szellemidéző
8. Stray – Kóborok (Shifters 1.) (elolvasva: 2016.04.01., Molyos olvasás ITT)
9. Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése 
10. Gayle Forman: Ha maradnék (elolvasva: 2016.01.21., Molyos olvasás ITT)
11. Dan Wells: Partials
12. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (elolvasva: 2016.01.12., Molyos olvasás ITT)