2014. november 1., szombat

Lélekszilánkok Lost

Újabb magyarázattal tartozom a Lélekszilánkok kapcsán. 

Először is, nagyon szépen köszönöm azt a rengeteg levelet, amiben a folytatás után érdeklődtök, igyekeztem (még ha picit késve is) mindenkinek válaszolni.

A dolog végre összeállt, és elindult a nagy útra, ám ez egyben azt is jelenti, hogy egy rövid ideig sajnos nem lesznek olvashatóak online az eddig publikált részek. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz mit olvasni a következő hónapokban, hiszen leírtam legújabb történetem első sorait, valamint ötletelek egy kicsit misztikusabb történet írásán is, ami Polly kalandjait meséli el.

Türelmeteket, és megértéseteket köszönöm! Bízom benne, hogy hamarosan arról számolhatok be, hogy Elisabeth rögös utazása nyomtatásban is megjelenik majd.

2014. október 4., szombat

Csodálatos Bippa kilenc élete

Bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben kicsit eltűntem, a bejegyzések is kuszábbak lettek, inkább versenyeredményekről szóltak, mintsem a Lélekszilánkokról. Ennek több oka van: egyrészről a regény egy igen hosszú, ám remélhetőleg szép útra készül, amihez rengeteg plusz háttérmunka, javítgatás, csiszolás stb. szükségeltetik még, ám ehhez sajnos nem lehet fenn az oldalon teljes terjedelmében. A másik dolog sajnos a munkámból és az egyetemi elfoglaltságaimból adódik, ez az én saram, kár is erre fecsérelni a szót. Mindenesetre öröm az ürömben, hogy a történet első változata elkészült, 20 fejezettel lezártam. (aki szeretné a közzé nem tett történetet olvasni, privátban tud nekem írni, szívesen elküldöm).

Azonban mégis szeretném valamivel megköszönni, hogy hétről hétre követtétek a történetet (és ha úgy alakul, hogy mégis fenn lesz az egész, követni is fogjátok), ezért ezúton szeretnék megosztani egy apró részletet a következő készülő történetemből, melynek címe Csodálatos Bippa kilenc élete.

Akit érdekelnek a történelmi korok, szerette a Lélekszilánkok nyelvezetét, történetét, remélem, hogy ugyanolyan lelkesen olvassa majd ezt a regényt is, hiszen most is időutazunk majd, sokszor szó szerint, néha csak belecsöppenünk, egyszóval ismét csak azt tudom mondani, hogy tartsatok velem ebben az időutazásban.

"– Ha Mr. Evenrood nem lenne olyan csökönyös, talán az Ön tisztességén sem esett volna csorba – okított Madame Brikett, miközben egy újabb szirmot hímzett a készülő terítőre.
– Mr. Evenrood bizonyára okkal feltételezte Bippáról, hogy szeretőt tart, elvégre nyíltan mászkál Mr. Blackford-dal, ha nem tévedek – vetette oda a nővérem, Emma.
– Én is a szobában vagyok! – vágtam az asztalhoz a hímzőkeretet, és dühösen felpattantam a székről.
– Bianca Parker – szólt hűvösen Madame Brikett –, nem tűröm, hogy ilyen szemtelenül viselkedj, különösképpen most, amikor vendéget várunk.
Hát persze, Mr. Evenrood éppen ezekben a percekben száll lóra, hogy átszelje fél Angliát, és a mi társaságunkban teázzon délután. Mindazonáltal már megtanultam, hogy jobban teszem, ha inkább hallgatok, bólintottam és a kert felé vettem az irányt. Ebben a ragyogó nyári időben kellemes hűvös szél lengedezett a közeli dombok fölött, és virágzó rétek illatát hozta felém. Igaz, még soha nem jártam arra fele, mert a birtok határán hatalmas fenyves terült el, ahova úrihölgy nem teszi be a lábát, de minden este telekörmöltem a naplóm vele, ha James Blackford megkéri a kezem, az első utunk odavezet majd."

2014. szeptember 3., szerda

Novellapályázat, 2. hely

Radnóti Miklós halálának 70. évfordulójára az ercsi művelődési ház országos novellapályázatot hirdetett, amire próza kategóriában én is neveztem Esti séta című írásommal. A szakmai zsűri elnöke ifj. Bus István író, újságíró volt (és talán a sors fintora, hogy épp ma jelent meg egy cikke).

Az eredményhirdetésen aztán kiderült, hogy 2. helyezést értem el, így az oklevél mellett egy csodálatos festménnyel is gazdagodtam, valamint a következő napokban cikk is jelenik majd meg a helyi lapban.


2014. augusztus 28., csütörtök

A festmény (novella)

Ha szóba került 1923, mindenki csak úgy emlegette: a nagy változások éve. Nem volt különösebb oka az embereknek várni a csodát, de az utcai csendeket és a mulatozók hangos kacaját szép lassan átlengte valami megmagyarázhatatlan láz. Még sarki mulatságról kiszűrődő charleston zenéje is együtt vibrált ezzel a könnyed feszültséggel, ahogy a nagy templomtorony órájának mutatója a tizenkettes felé közeledett.
Edith sietve simította meg szőke hajának hullámait, és tükörképe felé egy csókot nyomott a levegőbe. A legszebb hajdíszét választotta ki erre a mai estélyre, mely tökéletesen illett ahhoz a méregzöld ruhához, melynek gyűrődésein meg-megcsillantak az öltözőlámpa fényei.
Hallotta az előző szám után kirobbanó ovációt, a felcsendülő ráadást, és a táncos lány, Betty, éles hangját. Betty-nek ez mást jelentett. Edith nagyszínpadra vágyott, ki akart törni abból a középszerűségből, abból az ócska, alig érezhető megalázottságból, amit az éjféli revü jelentett. Ő volt a legjobb, az igazgató is tudta – Edith véleménye szerint legalább is, éppen ezért adta neki a főszámot. Valójában az igazgató csak azt tudta, vagy csupán azt akarta látni, hogy Edith az egyetlen, aki képes kellő józansággal kezelni az alkoholtól mámoros férfiak modorát.

2014. július 22., kedd

Jodie és Bess (novella)

Perzselő nyár köszöntött a falura, és a déli napsugarak szinte felégették az útszéli füvet. Egy lovaskocsi porzott végig a hosszú úton, nyomában éles kutyacsaholások harsantak fel. A falu szélén a gyümölcsös mellett az udvaron létrát állítottak, a baromfiak az alá menekültek a meleg elől. A verandán Bess éppen egy regényt olvasott, az arckifejezéséből ítélve olyan ponyvát, amit a vándorcigányok árusítottak múlt héten. Nagy divatja volt ezeknek a romantikus történeteknek, a Bess-féle fiatal lányok valósággal rajongtak érte – kérőik nem kis bosszúságára.
Bessnek egyébként tetszett valaki. Két házzal arrébb lakott egy katonagyerek, George, akinek naponta vitt friss kenyeret a mezőre, amikor a földeken segített két szolgálat között. George és családja a nagy háború idején költöztek ide, miután a családfő lábát ellőtték. A fiatal férfi nem mutatott különösebb érdeklődést Bess iránt, bár nővére, Jodie miatt sokszor ólálkodott a kert körül.

2014. július 9., szerda

Pályázat

Kedves idelátogatók!

Indultam egy írói pályázaton, ahol (mint kiderült) az olvasói szavazatok döntenek. Szeretnék nyerni, ezért aki tud, légyszi szavazzon rám (10 mp az egész, nincs regisztráció, csak egy kattintás) https://polldaddy.com/poll/8173312/:

Ha elolvasnád a novellát:

Köszönöm szépen a segítséget!

FRISSÍTÉS (2014.07.22.): Sziasztok! Egyszerűen nem tudom szavakba önteni, mennyire fantasztikusak vagytok! Köszönöm a támogatást, MEGNYERTEM a pályázatot! .)

2014. június 2., hétfő

Csehov pályázat

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy Csehov pályázat...

Bár itt az oldalon főként a Lélekszilánkokat és a novelláimat publikálom, körülbelül 8-10 saját és átdolgozott dráma "lapul a fiók mélyén". Még márciusban hirdettek meg egy színpadi adaptációs pályázatot Csehov halálának 110. évfordulójára, melynek lényege az volt, hogy Csehov novellisztikájából kellett egy tetszőleges novellát színpadra állítani. Én a Kóristanőt választottam.

Eredmény most született egy hete körülbelül, és nem sokkal később a postaládában egy oklevél várt: különdíjas lettem. :)


2014. május 2., péntek

Helyzetjelentés

Sziasztok!

Mint azt korábban említettem, az idei év csodásan indult irodalmi szempontból, hiszen életem első novellája januárban különdíjas lett egy pályázaton, illetve egy másik írásommal lehetőséget kaptam egy antológiában való megjelenésre. Ez az antológia elkészült, és megjelent, tehát mostantól kezdve kézbe is lehet venni a nyomtatott példányt, benne a "Születésnap"-pal. Privát üzenetben tudtok rendelni :)



Lélekszilánkok... TUDOM, TUDOM :( Bocsánat. Hétfőn érettségizek, jövő hétvégén pedig előadásom van (aki teheti jöjjön el Képzelt riportra 9-én Szombathelyre, vagy 10-én Budapestre a Kongresszusi központba!). Tehát utána várható a történet folytatása. Az előzetes terveim szerint még hét fejezeten keresztül izgulhatunk Elisabeth-ért, de utána is érdemes visszalátogatni, hiszen már tervben van egy következő történet, amit remélhetőleg hasonló örömmel olvastok majd. :) Ezen kívül készülök nektek érdekességekkel, kimaradt részekkel (mert bizony volt, hogy több oldalnyi landolt a "kihúzott" doksiban), illetve ehhez kapcsolódó háttérképekkel, órarenddel, könyvjelzőkkel, valamint a végén egy nyereményjátékkal.

Köszönöm mindenkinek, aki a honlapomra látogat, és olvas, nagyon jól esik :)

Aki vizsgázik, annak sikeres érettségit/államvizsgát/nyelvvizsgát kívánok, és ne felejtsétek: olvasni jó! :)

2014. április 28., hétfő

A kút

Ó, mily otromba e goromba, lomha gomba, ki e szép ekével ott terem a dombon, s fellibbenti nagy kalapját, kémlelve a verem alját, mely épp alatta tátong. Vakarja ám azt a nagy pirosat, mert ott lent a verem alján, vizet bizony nem talál ám. Felszívta a nap. Kitalálja hát a gomba, ás egy kutat pont a lukba. Úgy morogja magába, ahogy beletúr a föld porába: „A vizet innen nyerem, de így sáros lesz a fehér kezem!”. Megy is vissza futva tüstént, segítséget az erdőtől kér. Mondja fának, rókának, fácánnak, de beszélhet ő fűnek-fának. Tanakodik sokat ezen, mit tehetne, merre menjen. Végül aztán kapát ragad, kapál követ, és kapál gazt. Egyre fogy a nap az égen, nem tágított még a vermen.
Miközben a vacsoráját költi, fejében új gondolat ötlik. Kanál kézbe, uccu neki! Kanállal kell kutat ásni! Miközben a földet ássa, kanalát kemény fába vágja. Kiemeli, leporolja, hosszú doboz, közrefogja. Hogy mit talált a gomba benne? Csupa lim-lom volt benne. Nem rest ám a goromba, a kincset jól megforgatja. Szanál zoknit, kalapvédőt, dob ki fogót, villanyégőt. Megcsillan egy fényes kis tárgy, nem nagyobb egy kis sziklánál. Jobban nézi, közelebbről – „Mi az ördög…” – ezt kérdezi. Felemeli, földbe vágja, rátapos és kifordítja. Csúszik az ásó, tágul a kút, s e otromba goromba rút, ki becses nevén lomha gomba, ekéjét a kútba dobta.

2014. április 21., hétfő

Antológia

Sziasztok!

Közeleg az Anyák napja, és ebből az alkalomból megjelenik egy antológia, melyben az egyik novellám is olvasható lesz.

Ha valaki esetleg szeretne engem nyomtatásban is olvasni, és kedvezményes áron hozzájutni az antológiához, a kapcsolati űrlap segítségével tud privátban írni ezzel kapcsolatban.

Mindenkinek nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

2014. március 28., péntek

A színház arca

Sziasztok!

A fehérvári színház pályázatot hirdetett, hogy ki legyen a jövő évad plakátjain a neves színészek mellett. Én is neveztem erre a pályázatra, és arra szeretnélek kérni titeket, hogy szavazzatok rám, hogy megnyerhessem a fotózást :)

A szavazáshoz nem szükséges regisztráció, sőt, a színház oldalát sem kell lájkolni hozzá, csak a képet ;)

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki szavaz! :)

2014. március 20., csütörtök

Pályázat

Sziasztok!

Elindultam egy pályázaton, ahol a művemre április 22-ig lehet szavazni, a díj pedig nem más, mint az ingyenes könyvkiadás!

Nagyon szeretnék nyerni a pályázaton, viszont ehhez a TI segítségetekre is szükség van. Szeretnélek titeket megkérni, hogy a következő linken szavazzatok a munkámra! A szavazók között egyébként egy 50 000 forint értékű könyvutalványt sorsolnak ki :)


Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget!!! :)


2014. március 9., vasárnap

Csúszás

Sziasztok!

Ne haragudjatok, amiért ma nem publikáltam új fejezetet, de nem szeretnék rossz minőségű munkát kiadni a kezemből, ezért egy-két napot csúszok. Viszont jövő héten próbálok dupla fejezetet írni, kárpótlásként.

Továbbá szeretném megköszönni a gyönyörű fejlécemet Luna Grottnak, mától az ő munkája díszíti a blogomat :)

2014. március 4., kedd

Animáció

Ugyan nem irodalom, de fogadjátok sok szeretettel ezt a kis animációt, ami iskolai feladat volt, El Kazovszkij és Csajkovszkij után szabadon festettem és animáltam :)


2014. január 20., hétfő

Oklevél

Amikor ma hazaértem, ez fogadott itthon. :) Szuperül kezdődik ez az év!


2014. január 5., vasárnap

Kirándulás (novella)

Kirándulás

Elvágytam innen. Gondolataimban mind egyre erősebbé vált a gondolat: menni. Hittem, hogy jobb lesz, hogy akarattal eltéphetem a láncokat.

Kitöröltem hát a lábnyomokat a porból. Magasba rúgtam, és figyeltem, ahogy az apró szemek egyre csak szállnak, táncolnak az égig… majd megadva magukat földre zuhannak. Én nem akartam földre zuhanni. Elmém nevetett buta képzelgéseimen.

Malacperselynyi élet (novella)

Malacperselynyi élet

Letti komoran ült az ágyon, és egyre testvére kezét szorongatta. A kórterem egyhangú fehér falai, a zöld védőruha és az ágyneműből áradó fertőtlenítő émelyítő szaga nemhogy könnyebbé, inkább reménytelenebbé tették a várakozás hangjait. Az ágy melletti gépek monoton pittyegése lassan álmosságot vontak a lány szemére, de még akkor sem mozdult.
Kint már sötétedett, mikor egy nővér lépett be a szobába, hogy elvégezze a szokásos vizsgálatait. Letti ránézett, azt remélve, hogy legalább egy bíztató szót kap, de a nővér hangtalanul végezte a dolgát. Végül összeszedte a dolgait – egy könyvet és egy kis sós süteményt – a táskájába tömte, megigazította a fején a kalapját, amit mindig magán viselt, és kilépett a folyosóra.

A néma lovag (novella)

A néma lovag

Hónapok óta figyelte a fényes kis ablakokat. A közeli erdő terebélyes lombjai remek búvóhelyet biztosítottak neki, tökéletes rálátása volt a falura is. Látta, ahogy az öreg Laubert botjára támaszkodva, zsörtölődve indul útnak a földekre, vagy, hogy Laura, a szomszédja hogy viszi ki a közeli folyóra a mosnivalót.
De őt egyetlen dolog érdekelte. A folyó partján, nem mesze a Szent Apostol útjától rozoga kis kunyhó állt. Hajdanán köztiszteletben álló, nagy tudású papok és tisztségviselők átmeneti szállásává volt, mára egy lepukkant családi viskó lett, amit csak az esti imádságok tartottak egybe. Ott a fák rejtekében azon gondolkodott, hogy egy olyan komoly, vagyonáért keményen megdolgozó ember, mint a tulajdonos Mr. Ambois, hogy képes gyakorlatilag a földig tiporni mindent, amit felépített. Persze, tudta ő. Mrs. Ambois halála óta az öreg legjobb barátja az ital lett, minden gondolatát a raktárkészlet karbantartása foglalta le. Összekuporgatott pénzét pedig az idetévedt zarándokok kegyelmi adományai tették ki. Ez volt ő, a zsugori, lepukkant fogadótulajdonos.

Az akció (novella)

Zihálva lépkedett a hóban. Rozsdavörös haját szétfújta a szél, ahogy átvágott a főtér forgatagán.
A munkába indulók egymást lökdösve igyekeztek felszállni a buszra, némelyikük feledve minden jó modort. Egy nő rikácsolva kérte ki magának, hogy mégis hogy képzeli a kedves busztársaság, hogy késnek, és még leülni sem tud. Egy másik gyanakodva méregette a mellette állót, a legújabb valóságshow egyik új kiesőjét gyanítva a sálrengeteg mögött. Aztán egy öregúr, kihasználva, hogy ő „már idős”, állát felbiccentve helyet követelt magának a hering-járművön.
Ez volt az egyik dolog, amit nem bírt elviselni. Szorosabbra húzta magán a kabátot, és amennyire a bokáig érő hó engedte, megszaporázta lépteit.