2016. december 28., szerda

Várólista csökkentés 2017

A 2016-os csökkentés sikerén felbuzdulva idén is elkészítettem a listámat, így 2017-ben is azon leszek, hogy lejjebb faragjam a könyves várólistámat. Ezúttal is 12 verseny- és 12 cserekönyvet szemeltem ki olvasásra. Aki szeretne, ITT csatlakozhat.

A verseny-könyvek:
1. Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka (elolvasva: 2017.01.23., Molyos értékelés ITT)
2. Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
3. Jane Shemilt: Lányom (elolvasva: 2017.04.17,, Molyos értékelés ITT)
4. Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (elolvasva: 2017.05.25., Molyos értékelés ITT)
5. Egressy Zoltán: Kék, kék, kék
6. Fábián Janka: Búzavirág
7. Dallos Szilvia: Utószinkron (elolvasva: 2017.01.07., Molyos értékelés ITT)
8. Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság (elolvasva: 2017.01.21., Molyos értékelés ITT)
9. Szurovecz Kitti: Borostyánkönny
10. Darvasi László: Taligás (elolvasva: 2017.03.09., Molyos értékelés ITT)
11. Robyn Schneider: Egy új élet reménye
12. Rachel Vincent: Lélektolvajok (elolvasva: 2017.06.26., Molyos értékelés ITT)

És a cserelista:
1. Spiró György: Diavolina
2. Joss Stirling: Lélektársak – Sky (elolvasva: 2017.01.09., Molyos értékelés ITT)
3. Christopher Moore: Csak egy harapás
4. Mary E. Pearson: Az árulás csókja
5. Mary E. Pearson: Az árulás szíve
6. Rachel Vincent: Lélekmentők (elolvasva: 2017.08.20., Molyos értékelés ITT)
7. Rachel Vincent: Lélekőrzők
8. Golden Keyes Parsons: A Napkirály árnyékában
9. Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
10. Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése 
11. Bree DeSpain: The Dark Divine – Fekete bárány
12. Anne Bishop: Vörös betűkkel (elolvasva: 2017.01.15., Molyos értékelés ITT)


2015. december 29., kedd

Látogatás Monsieur DeBois-nál

– Végtelenül le vagyok sújtva, hogy nem vacsorázik velünk, Elisabeth – Monsieur DeRois zavartan sétálgatott a tágas hall egyik végéből a másikba.
– Ugyan, drága Robert, hiszen tudja, hogy örömmel maradnék, ha nem szólítana el a kötelesség – magyarázkodtam, és visszatettem a pezsgőt az ezüsttálcára.
Robert DeRois-val és családjával alig két hónapja ismerkedtem meg, amikor úgy döntöttem, hogy Dorothée-vel elköltözünk Párizsból, és egy környékbeli kis faluban telepedünk le. Látszólag nem ismert fel senki, vagy legalábbis nem zavartatták magukat a jelenlétemben, és kedvesen invitáltak az összejövetelikre. Mindazonáltal egy alig másfél éves gyerekkel képtelenség lett volna minden meghívásnak eleget tenni, így aztán a visszautasítás mellett ígéretet tettem, hogy amint lehetőségem nyílik, azonnal meglátogatom őket. Egyetlen ember volt, aki hajthatatlanul ostromolt, Robert DeRois, a tiszteletes bátyja. Néhányan az utcán azt suttogták, hogy igazán kellemetlen alak, és csupán azért tűrik meg, mert a Franc atya testvére. Én azonban kiváló, tisztelettudó és felvilágosult társaságnak tartottam, aki előtt nem volt szégyen még egy pohár pezsgőt kérni, vagy felkacagni. Atyáskodó magatartása és Madame DeRois bölcs tanácsai miatt úgy éreztem magam, hogy egy új családot kaptam, és nagyon hamar bizalmasabb hangnemet ütöttem meg velük szemben, amit ők szemlátomást nem bántak.
– A kis Dora már bizonyára alszik, Mannan mindig pontosan fekteti – nyugtatott Madame DeRois, aki eddig szótlanul ült a karosszékben, a kandallóba bámulva.
– Sosem vagyok otthon, amikor szükség lenne rám.
– Ilyen a művészélet, kedves. – A nő felállt, megigazította finoman horgolt vállkendőjét, és mielőtt kiment a szobából erősen megszorította a kezem. Elgondolkodva néztem utána.
– Valami nyomja a lelkét – néztem aggódva Robertre.

2015. december 28., hétfő

Várólista csökkentés 2016

Imádok olvasni, és még inkább imádok egy könyvet magaménak tudni, így év végére egy konkrét halom halmozódott fel az olvasásra váró könyvek közül. Szerencsére ennek kiküszöbölésére remek megoldást találtam ITT, így eljött az idő, hogy régi, olvasatlan könyveim végre ne árválkodjanak magukban, és elkészítettem az én "verseny-listám":

A verseny-könyvek:
1. Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A hollófiúk (elolvasva: 2016.01.08., Molyos olvasás ITT)
2. Kerstin Gier: Rubinvörös (elolvasva: 2016.03.03., Molyos olvasás ITT)
3. Helena Silence: Enigma (elolvasva: 2016.12.28., Molyos olvasás ITT)
4. Becca Fitzpatrick: Silence – Vihar előtt
5. Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
6. Darynda Jones: Első sírhant
7. Laini Taylor: Füst és csont leánya (elolvasva: 2016.12.23., Molyos olvasás ITT)
8. Légrádi Gergely: Titokfa (elolvasva: 2016.02.13., Molyos olvasás ITT)
9. Gene Wilder: A nő, aki nem (elolvasva: 2016.01.14., Molyos olvasás ITT)
10. Marie-Aude Murail: Oh, boy! (elolvasva: 2016.01.13., Molyos olvasás ITT)
11. Magdalena Tulli: Vörösben (elolvasva: 2016.08.17., Molyos olvasás ITT)
12. Gerda Green: A kék macska (elolvasva: 2016.12.17., Molyos olvasás ITT)

És a cserelista:
1. Bree DeSpain: The Dark Divine – Fekete bárány
2. Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete
3. Gerda Green: Fény és förtelem
4. Sütő Enikő: A vágy vonzásában
5. Éliás Attila: Igen. Nem.
6. Aradi Kata: Illegális történet
7. Kelley Armstrong: The Summoning – A szellemidéző
8. Stray – Kóborok (Shifters 1.) (elolvasva: 2016.04.01., Molyos olvasás ITT)
9. Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése 
10. Gayle Forman: Ha maradnék (elolvasva: 2016.01.21., Molyos olvasás ITT)
11. Dan Wells: Partials
12. Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn (elolvasva: 2016.01.12., Molyos olvasás ITT)


2015. július 14., kedd

Freddy479 (novella)

Egy tavaszi napon ismerkedtek meg, alig fél évvel azelőtt, hogy Lídia elhatározta, hogy Kanadába költözik. Barna hajú, magas férfinak képzelte Fredet, aki komoly üzletemberként a nemzetközi kapcsolatokat felügyelte. „Bizonyára elragadó a mosolya” – gondolta Lídia, és félmosolyra húzta a száját. Gyorsan püfölte a billentyűzetet, a térdén nyugvó laptop pedig inogva tűrte a megpróbáltatásokat.
Ezen a borús novemberi délutánon is izgalommal lépett be az oldalra, ám ez a furcsa, bizsergető érzés hamar alábbhagyott, amikor nem várta új üzenet. Azzal nyugtatta magát, hogy ez nem egy társkereső, meg hát Kanada és Magyarország távol vannak egymástól, nagy az időeltolódás. „Bizonyára dolgozik”.
Eddig még nem váltottak személyesen levelet, de Lídiának igazán imponált a férfi segítőkészsége, és gyors válasza. Már-már azon mérgelődött, hogy minek is érdeklődött az után a buta angolkönyv után, amikor az „értesítések” fül sarkánál megjelent egy apró piros egyes.
– Megnéztem a könyvet, amit kerestél, de sem online, sem nyomtatott nem találtam. Viszont ajánlanék egy másikat, ha nem bánod. Elég jól érthető, és van hozzá letölthető hanganyag – írta Freddy479
– Igazán kedves tőled, nagyon köszönöm – Liliomvirág, merthogy ez volt a nickneve az oldalon, olyan gyorsan gépelt, hogy a klaviatúra kattogása meg nem szűnő zümmögéssé változott –, közben én is kutakodtam, mi lehetne a leghatékonyabb nyelvtanulási módszer, és szerintem kiköltözöm Kanadába.
Nem érkezett válasz. Lídia öt percenként frissített, miközben a fórumtémát újabb és újabb kérésekkel és válaszokkal töltötték meg, elfedve az ő csodás ötletét. Dühös volt magára, úgy érezte, hogy kiadta magát, miközben pontosan tudta, hogy a Fred nem tudhatta, miféle virtuális vonzalmat érez iránta a nő.
Odakint besötétedett – Lídia ezt inkább a nappalok rövidülésének tudta be, mintsem az idő múlásának –, és nem volt mit tenni, kilépett az oldalról. Megfogadta, hogy több üzenetet nem küld Frednek.
Napok teltek el, és a nő már-már kezdte feladni a reményt. Továbbra is aktívan használta az oldalt, a kedvence a galéria volt. „Inspiráció egy kis íráshoz” – tolta feljebb piros keretes szemüvegét, rágyújtott egy cigire, és felírta az oldal tetejére: Élet az online szerelmen túl.

2015. július 11., szombat

Porszemek (novella)

A Nap már alacsonyan járt, de fénye egészen beragyogta a határt. Ahogy vakítóan elköszönt a mezei virágoktól, és a kert végében álló hatalmas almafától, azok mintha főhajtással búcsúztak volna. „A holnapi viszontlátásra” – suttogták bele az elhatalmasodó néma sötétségbe.
Andor komoran állt az apró faház koszos ablakánál, és dacosan meredt egy távoli pontra. Amikor már-már úgy sejlett, hogy sohasem fog megmozdulni, dühösen megrántotta a molyrágta függönyt, kizárva az előbbi idilli jelenetet. Megkerülte a szoba közepén álló vaskos tölgyasztalt, és nekilátott a vacsora elkészítésének.
Mindent a kandalló köré gyűjtött – lévén az volt az egyetlen fényforrás a kis kunyhóban – és nehéz mozdulatokkal szelni kezdte a szalonnát. Éppen csak egy kis csücsök maradt, egy parányi vég, aztán tudta, kénytelen lesz bemenni a városba. Utálta a várost, a nyüzsgő embersereget, a türelmetlenül lökdösődő idős nőket, a vidáman fogócskázó kisgyerekeket.
Korán indult, még a leveleken csillogott a hajnali dér, amikor vacogva beállt a buszmegállóba. A busz – aminek színét már régen nem lehetett megállapítani a rárakódott kosz és a rozsda miatt – döccenve megállt előtte. Andor a hátsó üléshez lépett, és kényelmesen befészkelte magát a jobb sarokba. Szilárd meggyőződése volt, hogy a baloldalon a büdösek ülnek, ő pedig határozottan emlékezett rá, hogy vacsora után megmosta a kezét. Tehát nem lehet szalonnaszaga. Ha lenne is, a szalonna nem büdös.

2015. július 9., csütörtök

Az első hó (novella)

Karácsony estéje már a sarkunkban járt, az utcákat betöltötte a friss mézeskalács finom illata. A gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek, a sarkon egy kedves öreg gesztenyét árult. A téren a fákra megannyi csillagra hasonlító világító lámpást aggattak, így várták az ünnepet. Egyetlen dolog hiányzott ebből a nagy forgatagból: a hó.
Peti igazán szomorúnak érezte magát emiatt, hiszen minden mesekönyvében hatalmas, szálló hópelyhekről olvasott, az összes képeskönyvben vidáman hógolyózó gyerekeket látott. Ilyenkor azt mondogatta, hogy nem is várja a karácsonyt, hogy valójában nem is szereti a telet. Anyukája ekkor készített neki egy jó meleg kakaót, és együtt vackolták be magukat a hatalmas dunyha alá. Ilyenkor Peti elővette a játék-katonáit, és azt játszotta, hogy idehozza velük a havat az északi sarkról. Olyannyira vágyott a hóra, hogy egyszer még a Télapótól is azt kért, de helyette a nagyszakállú csak egy meleg sálat hozott.
Ez a nap is igazán úgy indult, ahogy az összes többi. A kisfiú most kezdte az első osztályt, és mivel nagyon sok barátja volt, szeretett iskolába járni. Ezen a reggelen is vidáman indult útnak, a villamos csilingelve fogadta utasait, és karácsonyi dallamot játszva köszönt el a leszálló utasoktól.

2015. június 23., kedd

Aktuális

Sziasztok!

Friss hírekkel érkeztem. :)

Lezárult a Frusztrál író ösztöndíj (ahova szövegmutatványként a Lélekszilánkok 1. fejezetét küldtem), sajnos nem én megyek Egyiptomba, viszont két zsűritag is ösztöndíjra javasolt. Az értékelésüket itt tenném közzé, mert számomra ez a pozitív visszacsatolás most nagyon fontos volt:

Pál Dániel Levente (költő, műfordító, a Prae folyóirat szerkesztője): "Vass Antónia szövege a maga kategóriájában számomra szinte hibátlannak találtatott. Regényrészletei (?) éppen annyik akarnak lenni, amennyi bennük van: történelmi/kosztümös, szórakoztató, kissé ifjúsági regény hangulatú darabok. Az első bekezdésben eltalálta s megadta a hangot, melyet aztán egyszerűségükben szép mondatokban végig is visz - a pályadarabokon, de megérzésem szerint tovább is. Nincs benne görcs, nincs feltűnő olvasmányhatás, nem csúszik át a kortárs irodalom reflektív miliőjébe, se nem a túlsó oldalra: nem lesz ponyvásan lebutított. Vass érzékletesen teremt korszakot, szereplőket, jellemeket. Jó volt olvasni ezt az egységes, egyenletes szövegvilágot. Amennyiben regényhez vagy regényig jutna el, mindenképpen meglesz a maga (ifjúsági?) közönsége, biztos és folyamatosan bővülő olvasótábora. Az ösztöndíj, amennyiben ő nyeri, kinyitná számára a világot: Európa és az európai regényirodalom tipikus (ne mondjuk, hogy közhelyes!) regényalakjai és sztereotipikus érzelmei helyett új ízeket, hangulatokat, formákat ismerhetne meg, melyek direkt vagy közvetett úton beszivároghatnának írói világába."

Kálmán Gábor (Bródy Sándor-díjas író, a Litera és a Könyvesblog volt munkatársa): "Bár Gerlóczy úr hangsúlyozta a frusztráltság szintjét mint döntést segítő tényezőt, ez esetben én inkább a szövegrészlet szerethető egyszerűsége, egyenletessége miatt választottam ezt a pályaművet. Könnyed, nyári strand-olvasmánynak ígérkezik a részlet alapján, szórakoztató lányregénynek, bár, persze nem tudhatjuk, később milyen fordulatok következnek be a történetben."

A héten megérkezett az idei első nyomtatásban megjelent novellám példánya. A Porszemek már a polcomon van, ezen kívül egy biztos dátumom van még, szeptember 19. Az antológiáról, amiben elvileg az Önéletrajz című novellám jelenik meg, még nem tudok nyilatkozni, folyamatban van, illetve Zalakarosról (ahol tavaly 2. lettem is érkezett egy megkeresés kiadvány-ügyben).


Idén eddig 5 pályázatot vettem sikerrel, A fenti Csigabigán, antológián és másik mesekönyvön túl bekerültem a Magyar Teátrum színi krónikás pályázatának 1-5 helyezettje közé, így részt vehettem a POSzT-on.

Az ott írt cikkeimet itt érhetitek el:

Ezen felül díjazott lettem egy meseíró pályázaton, illetve 2. helyezést értem el a CanadaHun irodalmi pályázaton, ami azért különleges számomra, mert még soha nem vettem részt olyan irodalmi megmérettetésben, ahol nemzetközi szintű volt a mezőny.

Remélem, hogy következő hónapok is ilyen szép eredményeket hoznak. :)