2015. január 7., szerda

BÚÉK 2015

Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Ez egyben azt is jelenti, hogy a Lélekszilánkok teljes terjedelmében versenyez az Aranymosás pályázaton :) A verseny nagyon izgalmas, ugyanis idén először már a pozitív elbírálással egyidőben felkerülnek a továbbjutók az Aranymosás oldalára. Remélem, hogy a Lélekszilánkok is közte lesz. 

Addig is újévkezdésnek néhány érdekességgel érkeztem, néhány dolog amit biztosan nem tudtatok a Lélekszilánkokról:

- A regény eredetileg Laurent szemszögéből is megmutatta volna a történetet, ám a karakter jelenléte nem volt olyan jelentős, hogy az indokolttá tette volna a nézőpontváltást

- Marchello megölésének Laurent szempontjából való megmutatása egy álomképként jelent volna meg. Az álomkép jelenet Laurent szemszögéből lett volna megjelenítve, valós eseményként, ám a nézőpont kihúzásával szükségessé vált volna egy másik sík megjelenítése. Az álomkép elvetésével a „lánykérésnél” tudta volna meg Elisabeth az igazságot, de izgalmasabbnak tűnt késleltetni a dolgot a következő gyilkosságig

- Eredetileg a Marchello-gyilkosság után Elisabeth nem bújt el a fák között, hanem ott maradt Marchelloval, majd hajnalban visszaszökött a szállodába, hogy senki ne vegye észre, és a legfontosabb dolgait magához véve tovább indult Londonba.

- Laura Mr. Watson menyasszonyaként tűnt volna fel, mint a modern polgári szellem jelképe, ám ez egy olyan kérdést vetett volna fel, amely jelentősen módosította volna a regény szerkezeti ívét.

- Laurent féltékenységből megölte volna Monsieur Austint is, ám a végül nem kerültek olyan szituációba, ami indokolttá tette volna ezt a gyilkosságot. 

- Elisabeth koncertjének helye valós helyszín, a regényben szereplő Nouveau Casino a valóságban is létező koncerthelyiség volt, három lehetséges helyszín közül esett rá a választás.

- A történetnek sokáig nem volt „vége”. Pontosan tudtam, hogy mire akarom kifuttatni, ám valahogy soha nem sikerült úgy megfogalmazni, ahogy szerettem volna. Körülbelül tíz változat készült el, mire azt mondtam, hogy talán rátaláltam a megfelelőre.

- Két ember ismeri a teljes kéziratot. Az egyik a csodálatos Ági, aki gyakorlatilag a kezdetektől bétázta a Lélekszilánkokat, és igyekezett kijavítani minden félreütésemet. Ezúton is köszönöm neki a segítséget. A másik pedig egy barátnőm (aki szintén Ági), és aki rajongásig szerette Marchellot. Mindenki más csak részleteket olvasott belőle.

- A regényt tartalmazó Word dokumentumnak a mai napig az a neve, hogy „lidérc”. Azért maradt rajta a név, mert eredetileg novellának gondoltam, aminek leírtam az első két mondatát ugyan, de félbehagytam és sosem fejeztem be. Körülbelül két évvel később, 2013 decemberében találtam rá egy mappában, és kezdtem bele.

- Még soha ezelőtt nem írtam ilyen nagylélegzetű prózai művet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése